amikor a vasérc

– amikor a vasérc kiömlött formába, sisteregve,
felvette annak alakját és élt tovább szemlesütve:
"Nem én vagyok, ez a forma műve, én már eltűntem!"
de a művész leinti, „most lettél valaki, szerintem!”

– Hogy, hogy, hüledezik az ércvas és felsóhajt,
„Szerettem volna magamat alakítani, nem szabad?”
„De, szabad, mondta a művész és hátralép:
Nézd előző formád, porladó, tárna hulladék.”..