Amikor átjöttem a hegyen

Amikor átjöttem a hegyen,
köd gomolygott, pára szállt,
senki sem tartott velem,
ős félelmem rám talált.
Tanyát vert a kövekben,
esti harmat-könnyet sírt.
Szél jegelte homlokomon,
minden ráncot tele írt.
Csillagbetűk ültek ott,
redőiben bőrömnek.
Nyugodalmat suttogtak
villámfényű tőrömnek.
Azt akartam, jobb legyen
élni hegy hűs lábain
odaát…, már sejtettem
megfogannak vágyaim…
Amikor átjöttem a hegyen,
bennem éltél álomként,
átkeltem zord csúcsokon
aranyszívű páromért…