Amikor az alkony elhever a parton,
s titkok hullámain ringnak csónakok,
közel kerülsz újra, közel, szinte belém,
hogy újra érezzem bódító illatod.
Hogy újra meggyötörjön a szigeti illat,
s nagy fái alatt a boldog nevetés,
az ég kékjébe mártom meg a tollam,
de kiírni magamból egy élet is kevés.
Hajadba bújnék még egyszer, utoljára,
könnyedben fürdetném a lelkemet még,
ám az örökkének változás az ára,
s mindent el kell hagyni egy percnyi emlékért.
Ősrég óta követ dalával egy szirén,
most zafírszemmel néz, hipnotizál,
néha deja vu-féle érzés zsibbad
az agyamban, mintha átéltem volna már…
Mikor szeretkezünk arca oly gyönyörű,
meséiben fénylik sok száz csillagvadon,
valahogy hasonlít az egyiptomi szfinxhez,
a lelkemet kéri, s én borzongva adom.
6 hozzászólás
Kedves András!
Igen , ha igaz a szerelem , nem is lehet kiírni, elmondani, mert csak érezni lehet igazán.
Csodálatosan gyönyörű szerelmes vers!
Gratulálok szeretettel!
Nagyon szép szerelmes verset írtál András.
"…az ég kékjébe mártom meg a tollam,
de kiírni magamból egy élet is kevés."
gyönyörű sorok…
Szeretettel
Ida
Szép verset hoztál. Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Kedves András!
Gyönyörű verset írtál a szerelemről. Ilyet csak átélve lehet versbe rögzíteni. Szépen összecsengnek a rímjeid, válogatott szavakkal alkottad. Gratulálok hozzá, s kívánom, hogy sok szép napot éljél meg, amiből hasonló ihletet meríthetsz a versíráshoz.
Szeretettel üdvözöllek:
Kata
Szép szerelmes versedhez gratulálok: oroszlán
Gyönyörű!Nagyon szép szerelmes vers. Finom kifejezések, érzésekkel teli vallomás. Nagyon tetszik. Gratulálok :))