amikor feltört a csend
nem volt semmi odalent
megvilágítom önmagam
rámnéző kósza alak
valahonnan univerzumunk sötét
peremének kihúnyó sugaraiból
az esti égbolt csendje messze világító
fáklya képében tekint
távolba révedő
szemvilágom után
keresve régi tájak új képét
feledve messzi évek utolsó hangjainak elmúló
tova illanását
így tengetve éltem
életem
utolsó sugarait
vágyódva messzeszálló
bús varjak kárörvendetes hangjait
szívem végső csücskében
megvársz tudom
messzeszálló
szép üzenet
nem viszi most életem
távolban egő Pharosz
ködében vágyódva élek
éltem megiddói közeledtét várván
távolba révedő
halálsikoly töri meg
nyugalmunk
pokoli csendjét
eltűnt a végső állomás
nincs megtérő utazás
megérkező gyors vonat
elveszejtő bús kárhozat