azt hiszem el kell hogy induljak
oda ahol a súlytalanság állandó állapot
ahol nem mérnek kilóra mégis számítok
oda mennék ahol egyenesek a szavak
kerülik a kacskaringós útvesztőket
átvágnak nyílként a mezőn mégsem sértenek
oda ahol a simulékonyság nem ér célba
a felesleges kutyaugatás sérti a fület
és leülni kényszerül
illene indulnom kár a maradást erőltetni
jó viszonyokat ápolni földig hajolva
hogy mindenkinek jó legyen
rutinosan tenni a hangokat egymás után
szépen sorba hangzatos mondatokká formálni
hogy elégedettek legyenek azok a fülek
elmennék már egy ideje hisz megfojt
a köhécselő arcomba prüszkölő
fásult érdektelenség
az egymásra nem figyelés
megfáradt ingere köröz fejem felett
keselyűcsőr várja a pillanatot
amikor ott leszek majd ahova
eljutni szeretnék helyére kerülnek
a mozaikdarabkák beleillik
vállam gödrébe a kiváltság
hogy én magam lehessek
egyedüli felelősséggel
a mindenség iránt
4 hozzászólás
Szia Edit!
Csoda jó…
Kimondtál mindent ami körülötted megnehezíti
a ´létezést´.
idézgetek,mert annyi de annyi jó gondolat
egyrakáson
"a köhécselő arcomba prüszkölő
fásult érdektelenség "jó!
"oda ahol a súlytalanság állandó állapot "…szuper
"illene indulnom kár a maradást erőltetni
jó viszonyokat ápolni földig hajolva "…
ki érdemelné meg?
"az egymásra nem figyelés
megfáradt ingere köröz fejem felett " remek
és és
Egyike a legjobb írásaidnak!
Elismerésel:sailor
Szép napot!
Nagyon köszönöm!
"illene indulnom kár a maradást erőltetni
jó viszonyokat ápolni földig hajolva
hogy mindenkinek jó legyen
rutinosan tenni a hangokat egymás után
szépen sorba hangzatos mondatokká formálni
hogy elégedettek legyenek azok a fülek "
jóo
Szép napot:sailor