Andinak

Felsejlesz bennem, mint reggel, nap hajnalán,
porzik harmaton a fény, mint jelenésed,
Fény mint önnön árnyéka, jelek kardalán,
pillantásodtól az egész világ részeg…

Ha elzenghetném vajh egy szőlőszem ízét,
vagy egy korty bor tüzét ha eldalolhatnám,
úgy eltellnék vele, többet, mást nem kérnék,
egész életemben szerelmem dalolnám..

De a szerelem nem evilági készség,
Nem tudni honnan jő, azt sem merre száll,
ám az Örökkének a változás részét
a Szerelem adja, mint égnek a madár…