Megfáradt testem karjaidba menekül,
Lelkem lelkedben elmerül…
Csendesen…
Boldog mosolyod az mi erőt ad,
Átkarol, s én a riadt vad…
Megnyugszom…
Szeretet, béke… sugárzó tekintet,
Ajkamra lehelt csók, Te vagy a végzet…
Elvesztem…
Csak Te vagy az egy, csak Te kellesz nekem,
Éltető forrás vagy a kietlen rengetegben…
Angyal…
10 hozzászólás
Szerintem ez gyönyörű…
…….Ó…Csodaszép! Köszönöm!
Örülök, hogy tetszett. 🙂
Nagyon szép, bár a csendesen-t nem írnám két ss-el:-) Ritmusos vers, a verszakok végén a megakadások teszik egyedivé. Tetszett!
Köszönöm, az elgépelést javítottam 🙂
Jó lett, igazán átélhető!! Nagyon szépen fogalmaztad meg! Kalliope
Nagyon szép vers!!!! Gratula
Ismét köszönöm a kedves hozzászólásokat! ^-^
Hát ez csodálatos… grat! üdv.: nati … egyszerűen nem találok szvakat, mert te már megtaáltad a megfelelőket.
Nagyon szép vers, tetszett és gratulálok!:)