Angyali csókok

Aranyló hajad glóriaként vakít,
mosolyod tüzében viaszként olvadok.
Bársonyos hangod kábít, elandalít,
s homlokod alatt két csillag ragyog.

Hófehér kezed vörös szívem tartja,
szellem vagy csupán, egy gyönyörű angyal.
Tovalibbensz, s én ütközöm falba,
ragadj meg erősen, vigyél el magaddal.

Fogod a kezem, nem érzem, csak tudom,
kivezettél a pokol bugyrából.
S mikor szívembe döf a bánatszurony,
kitéped azt, s lefoglalja Ámor.

Édes infúziót csöpögtet át rajta,
szárnyaddal öleled meztelen vállam.
Nem enged szóhoz mézízű ajka…
… s ellibben vele az ébredő nyárban.

Felhőkön nyújtod el törékeny tested,
szolgáló szelekkel laksz jól ebédre.
Szerelmem rajzát épp csak meglested,
s itt hagytad magányom tüzében égve.

Piszkold be kezed, törd le szárnyaidat,
legyen a csókod illatos hagyma.
Hallgasd, hogy szívem csak téged hívogat,
angyali lényed a fellegekben hagyd ma…

… légy csupán egy lány, egy földi angyal,
varázsolj el buja csókjaiddal.