Pedig tényleg úgy kezdődött, mint bármi más,
És úgy is csendesedett el a város,
Mint máskor eső előtt.
És mégis, ahogy egy valótlan látomás,
Belenevettem abba, ami ma káros,
Mint valaha ezelőtt.
Most múlhatatlanul megváltozott minden,
Súgom, csak egyre súgom, mindig újra,
Mert láthatatlan vagyok,
Ebben az angyalnevetésben.
Elszakadtam kapaszkodóimtól, és csak lebegek.
Parányi pitypang ejtőernyős vagyok,
Ha egyszer ledob a szél, új virág leszek.
Nincsenek hangok, vagy zajok, vagy neszek.
Ebben az angyalnevetésben minden,
Mondom, minden egyszerű.
Ha legalább magam megtalálnám az Istenkeresésben.
6 hozzászólás
Üdv 🙂
Ez már a második versed, ahol első vagyok 🙂 Megtiszteltetés elsőként értékelést írni neked 🙂
Az angyalok mindig nevetnek, tartotta nagymamám. Ha ez így van, te bizonyára hallod is őket 🙂 Sokan szeretnénk, hogy egyszerűbb legyen az élet, de sajnos mi nem hallunk angyalokat a pokol felé haladva.
Bizonyára magadra találsz a keresés során, különösen, ha segítséged is van hozzá 🙂
Sok sikert, és így tovább!
Jox
Köszönöm.
M.
Kedves "Miléna"!
Nagyon tetszik a versed, mást nem tudok rá írni… Talán csak azt még, hogy nagyon szép.
A.í.: Faddi Tamás
Szia Miléna!
Lám megfogadtam a tanácsodat, igyekszem sok hsz. írni, értékelni, ha nem haragszol, nálad sem teszek kivételt.
Az osztályozásban érződik az Istenkeresésben eltöltött időszak bizonytalansága, vagyis ezt tükrözi, vagyis ezért nem adtam ötöst…lám, már rám is rám ragad…
tetszettek az eredeti, váratlan helyen felbukkanó képeid, rímeid, amolyan félig szabad vers féle ez nékem.
szerintem élvezted Te ezt a lebegést…nem mondom, hogy én nem 🙂
Üdv: Cal
Köszönöm, Cal!
Drága Miléna! Le vagyok nyűgözve versedtől, nagyon tetszett. Kívánom, hogy minden legyen életedben egyszerű és boldogságot hozó. Gratulálok! Szeretettel: Andika