Angyalod kísérjen

Szunnyad már a város, csend ül a tájra,
halvány fényt vet az utcasarki lámpa,
néha hallatszik egy kismadár hangja,
pihenni tér ki a harangszót hallja.
Csak én várlak téged, ahogyan senki,
de lehet az álom szemem is belepi,
csillagvirágok utat mutassatok,
hogy hazatalálj, kísérjen angyalod.
Végre mellém bújsz, majd csókot hint ajkad,
nincs is szebb, mint amit egy ember kaphat,
mert alszik a város, csend ül a tájra,
csak én vártam e megszokott bűbájra.