Angyalok éneke

Mért hiszem azt, hogy a balga világ esze megjön utólag,
felhagy a perlekedéssel örökre e Föld kerekén majd,
csak szerelemre figyel, miben is hevülőn kel az új mag,
és soha hadba vonulni az elleneikre nem óhajt?

Bárha naiv vagyok, élemedett a korom, node mégis
mily csudaszép eme tétova, mennyei, réveteg óhaj,
felfele száll vele mind ama gyermeki lélek az égig,
kiknek a sorsa borongva ma könny, csupa bú, csupa sóhaj.

Hát ne habozz, te is állj be mögém szaporán ama sorba,
mely hamarost kezek összefonódva elérnek a Holdig,
s onnan az angyalok éneke száll eme balga világra,
melynek a dallama, kelleme megbabonázva, de gyógyít!