Habár az évek elszeleltek egyre,
az ördögünk belül komisz maradt,
a sorsaink továbbra is kövezte
pokol felé reményeink miatt.
Hiszen fogunk a másikéra vágyott,
haraptuk és gyakorta eltörött
belé megannyi becstelen gerinc ott,
ahol kajánul állt az üst fölött.
Miközben arca kéjesen vigyorgott,
mi raktuk egyre csak bolond tüzét,
kezébe adtuk ezt az egy világot,
fizetve balga módra mindenért.
Mi lesz, ha majd az angyalok lejönnek,
vajon segítenek nekünk a könnyek?
8 hozzászólás
De jó!
Köszönöm, kedves Micka.
Kitűnő vers.
Szeretettel olvastam:
Zsuzsa
Örülök, hogy tetszett, kedves Zsuzsa.
Kedves Imre,
bár a codában feltett kérdésed kölői marad, bennem egyáltalán nem maradt kérdés, hogy magas színvonalú ez a szonetted is.
Kiválóan hozod a shakespeare-i formát, ínyenceknek való csemege (az utóbbit bármelyik versedhez írhatnám). A jambusok és a 11-10-es szótagszámváltások lüktetnek, belesodornak a sorsképbe.
Mindig rácsodálkozom, hogy kifogyhatatlan tárházad van témákból, és tartalmi felépítésekben is remekelsz. Itt is tetszik, a harmadik négyes jól vezeti fel a zárást, mely hatásos csattanó.
Nagy örömmel olvastalak.
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Mindig nagy öröm számomra, ha verseimnél időzöl.
Elismerésed felemelő és nagyon jólesik.
Barátsággal, Imre
Kankalin elemzése mellé mit is írhatnék még? Remek szonett, izgalmas, tartalmas, nagyon erős csattanóval. Örömmel olvastalak.
aLéb
Köszönöm megtisztelő véleményed, kedves aLéb.