Eljöttem érted, lám a végzeted én vagyok,
Megerősödve szívedből nagyot markolok,
Pihekönnyű szárnyakon, akár az angyalok…
Szemedet követve, cinkos pillantást lopok.
Gondolatban érintem arcod, ahogy régen,
Odahajolva Hozzád közel egészen,
Tekintetedet elkapva bátran, s merészen,
Hagyom, hogy a vágyad kicsit felemésszen.
Hogy a végzetem Te vagy nem tagadtam soha,
Magányom, fogva tartott, mint gonosz mostoha,
Lelkem bilincsbe verve nem mozdult tétova…
De a kérdés örök maradt…”Mi lett volna… HA”?!
15 hozzászólás
Szia Angelface!
Csak ismételni tudom magam:
Lüktet az érzelemgazdag lelked hatása a versen. Mint korábban, most is érezni, hogy mekkora teher gördül le bensődről…
szeretettel leslie
Nagyon tetszik a vers vége: …”Mi lett volna… HA”?!
Hányszor teszi fel az ember ezt a kérdést életében…
Nagyon jó a “felvezetés” is a végső kérdéshez…
Üdv: Gyömbér
Kedves Leslie!
Jók a megérzéseid… a teher valóban nagyon súlyos… de nem tudom, hogy valóban fellélegezhetek-e már?! Köszi hogy itt voltál.
Szeretettel: A.
Kedves Gyömbér!
Köszönöm, hogy olvastál, és örülök, hogy tetszett.. ha lesz időd térj be hozzám újra!
Ölel: A.
Szép vers, nagyon tetszik. Főleg, hogy a születésnapomon írodott. 🙂 Szívből szól, azt látom… nagyon szeretheted azt akinek írtad.
Kedves Serafis!
Micsoda véletlen… vagy mégsem 🙂 Márminthogy a vers a szülinapodon íródott.
Köszönöm, hogy olvastál!
A.
Kedves Angyalarc (Angelface)!
Először is köszönöm szépen hogy olvasol. Nagyon megmarkolt ez a versed tetszik az egész hangulata, és a befejezése, vége van de még sincs vége . Nagyon jó!!
Gratulálok hozzá!
Áldás reád!
üdv: Regős jocó
Kedves jocó!
Ne köszönd, hogy olvaslak…szeretem a szép verseket. Köszönöm, hogy te is olvasatál, és hogy tetszett annak örülök.
A.
Kedves Angelface! Véletlenek nincsnenek, de pont azonos témájú verseket olvastunk el ma egymástól… 🙂 Úgy gondolom, hasonló a lelkünk eme versed láttán… Csodálatos, boldog lehet az, akinek ezt írtad, nagyon jól bánsz a szavakkal!
Kedves Andika!
🙂 Köszönöm szépen… a hasonlóság már nekem is feltűnt…
A.
Ez a versb tetszett eddig a leges legjobban.
főleg 2. versszak utolsó sora.
Szerelem (önzetlen) = a másikban való megsemmisülés vágya
Et ami a legritkább érzés manapság. Sajna!
Szirom
Kedves Szirom!
Köszönöm szépen! Én is így érzem!
A.
Milyen csodálatos gondolatokat tud a szerelem csiholni, s milyen szépen fejezted ki mindezt, nagyon tetszett a versed, igazán öröm volt olvasni:)
Gratulálok!
Köszi sleepwell!
A.
Nagyon szép vers:)