Szegeden egy költő álma,
forrón vágyik ő Annára.
Egy Annára, kinek szava
lágy szellőként hallatszana.
Lelke mélyén ott él, s örök,
örök, mint az életkörök.
Mint az ég s a csillagképek,
csodálatos égi fények.
Nincsen más, ki pótolhatná,
világában ő lett nappá.
Nap nélkül a szemünk fénye,
zuhanna mély sötétségbe.
Anna lelke egy lett vele,
ő a magasságos ege.
Imája csak ő hozzá szól,
ő a bárány, s ő az akol.
Anna Istennő számára,
ő az álma, ő a vágya.
Imádata, gondolata,
a sóhaja, már csak Anna.
Szőkesége, lágy hajzata,
sárguló nyár, Anna nyara.
Lehelete tavaszi szél,
mi tiszta, friss, arról mesél.
Anna a mesék világa,
Juhász Gyulát oda várja.
Talán nem is e földi létben,
a mennyország örökében.
4 hozzászólás
Lehet, hogy ez a vers egy kedves ismerős Annának készült, azonban Debrecentől nagyon messze esik
Szeged, így nehéz lenne kapcsolatot ápolni.
Sok versed között, azt hiszem számtalan névre van versed?
Szeretettel olvastam: Kata
Bizony, messze esik, de volt egy Gizi is Érden, az is a távolság áldozata lett. Sok lányra emlékszem, hiszen sok napig voltam fiatal legény… 🙂
Eszembe jutott erről, hogy …ez a Szeged, róla eszembe jut, hogy nekem is volt egy fiúm, aki ha onnan átment hivatali útra, csak 20 kilométerre, akkor már fogta magát, továbbjött, egészen fel az ország északi részére, s engem is meglátogatott. Elég sokáig tartott ez a csodálatos kalandunk
Üdvözlettel: Kata
Volt egy lány Törökszentmiklóson is… De sajnálom, annyira tetszett egy presszóba, hogy küldtem is neki egy rendelést, ő pedig szívesen vette. Meg is ismerkedtünk és meg is hívott egy rendezvényre még aznap. Sajnos épp útban voltunk külföldre a barátaimmal és addig noszogattak, hogy indulnunk kellett. Ezt a szép lányt pedig nem láttam többet, kár érte, mert nem utasított el, sőt…
Na hát ilyen a fiatal kor… az ember meggondolatlan… 🙂
De sok emlékem van, bizony… nem is próbálom összeszedni…
Szeretettel: alberth