Annyira, de annyira…..

Forrásnak frissítő, hűs vize leszek,
hogy itatni tudjam szomjas lelkedet.
Érként lassacskán csörgedezve,
megfáradt vándorom, lábadról
az út porát szívesen lemosom.
Azután zúgó patak leszek
Szalajka –mily' csodás nevem
van, ott a Bükk hegységben,
pisztrángot Nektek nevelgetek.
Hömpölygő folyóként várom,
hogy tested velem áramoljon,
elringatlak morajommal Téged
-ez az álom sosem érjen véget.
Folyam is szeretnék lenni,
vizemmel szigetet körbe ölelni,
kezedbe fogsz egy lapos kavicsot
majd fodromra dobod, cikáztatom,
ujjad érintését magamba olvasztom,
boldogan látom, amint mosolyogsz.
De ha még ez sem elég, vizem lesz
sós, leszek kék tenger, melyben
vadul megmártózol, lecsókolom
Rólad a kéjt, mámoromban úszol,
csak kívánj! Kívánj tőlem hármat!
Bánatos voltál, mikor Rád találtam,
ha mosolyogtál, visszamosolyogtam.
Nap nap után egyre jobban………
Annyira, de annyira………
Miért nem érzed? Miért nem érted?
Teérted lennék hűs forrás, ér,
patak, folyó, folyam, tenger
és a végtelen óceán vize!