Anti-mese a kisegérről és a békáról

Kedves Rita!

Még nem tartok ott, hogy társpótléknak kelljen kis állat, de van egy anyamacskám, most lett négy picinye meg egy teknősöm, mára elfogytak a többiek, lejárt az idejük, ennyi maradt. Állatszerető család vagyunk, a gyerekeknek mindig volt állatuk, a legtöbb egyszerre 36 volt /háromféle papagáj, kutya – ez az enyém volt -, macskák, tengerimalacok, kétféle hörcsög, pintyek, deguk, teknősök, vadászgörény – ez az enyém volt – korábban akvárium díszhalakkal, kacagó gerlék, táncoló egerek/. Alig vártam, hogy nyugdíjas legyek, és elmenjek a helyi nyugdíjasklubba, mert sokat kirándulnak, és azt nagyon szeretek, azért akartam csatlakozni. Nos, még nem értem rá, hogy megkeressem őket, majd talán ősszel, vagy inkább télen. Szóval egyelőre nem unatkozom. Kézilabdameccsekre bérletem van, nagy drukker vagyok, a színház, a balettelőadások, rock- és egyéb könnyűzenei koncertek /nálunk Győrszentivánon a legnagyobbak megfordulnak, két hete Boney M.-en voltam, előtte Charlie, Bagossy, Zorán, ezen a héten Bródy lesz, ha nem nálunk, akkor Győrben Ákos, Demjén, Fenyő, Kowalsky, Edda stb./ a délutánjaimat, estéimet lefoglalja, ha nem megyek sehova, pihenek. Délelőtt a kertben dolgozom. Reggel három órám van arra, hogy az internetes felületeket átnézzem, versekkel foglalkozzam, levelezzek, írjak, válaszoljak, sokszor nem is elég, úgyhogy szigorú napirend szerint élek, hogy mindez beleférjen, de még így se mindig sikerül. Szeretek úszni, hétvégenként fürdőkbe járok. Unatkozni még nem értem rá. És nemsokára olimpia, reggeltől estig azt fogom nézni, minden sportot – kivéve a teniszt – szeretek, nyomon követek ilyenkor, különösen a labdásakat és a vizeseket. Mármint, amikor éppen itthon leszek, mert szinte egész nyáron kezelésekre fogok járni, végre ráértem elmenni dokihoz /amíg dolgozik az ember, nem ér rá betegnek lenni/, jövő héten hétfő reggel kezdem az elsőt, augusztusig, onnantól meg egy másik fajta kezelés lesz majd, máshol. Úgyhogy hétfőtől a reggeli napvilágozás elmarad, majd valamikor máskorra kell áthelyeznem. Szóval, amikor a társtalanság szomorúsága süt a verseimből, az nem azzal jár együtt, hogy ülök a négy fal között és siratom magam, aktív életet élek, egész nap teljesen jól elvagyok, csak esténként, már amikor itthon vagyok, a tévézésen és olvasáson kívül más tevékenységet is el tudnék képzelni, amihez ketten kellenénk, olyankor hiányzik valaki, valami az életemből.

Szeretettel:
Dona