Anya

Rengeteget hibáztam, mégis mellettem voltál,
Mint egy anyatigris, értem úgy harcoltál.
Csak a jóra neveltél, és nézd, mi lett belőlem,
A szárnyaid alatt szép lassan felnőttem.
Óvtál és védtél, néha megdorgáltál,
Nem azt tettem soha, amit tőlem elvártál,
Mégsem fordítottál hátat, csak vezettél az úton,
Nem szeretném, hogy ez az érzés valaha elmúljon.
Most itt állok előtted, lassan készen az életre,
Mégis nagy szükségem van még a segítségedre.
Nem csak szülő vagy, hanem az életben egy társ,
Hisz sosem voltál képes arra, hogy engem bánts,
Ezzel megköszönök mindent, hisz ráébredtem végre,
Hogy mindig szükségem van egy anyai kézre,
Mint virágnak a vízre, hogy tovább élhessen,
Mint annak, ki még keresi a helyét az életben.
Téged tőlem el soha nem vehetnek,
Hisz Téged, Anya örökké szeretlek.