Mikor megszülettem, nem tudtam, mi lettem.
Azt sem értettem még, hogy te ki vagy nékem.
Felneveltél engem, oktattál és féltél.
S nekem csak boldog jövőt kértél.
Míg ifjú és bohókás voltam, figyeltél és féltél,
Engedted, hogy tapasztaljam a világ hogyan él.
Együtt nevettünk, vicceken és bánaton,
A szeretet áttört a gátakon.
Felnőtt vagyok régen, vagy talán úgy érzem,
mégis néha vissza-vissza húz a szívem
Téged szeretlek elsőként, én kedves anyám,
Boldogságot kívánok az élted minden napján!
2 hozzászólás
Olvasd fel édesanyádnak, biztosan nagyon fog neki örülni, és tetszeni fog neki…de a versíráshoz több kell, sokkal több…olvasgass és tanulgass még egy kicsit…szép estét neked!
Köszönöm a véleményedet.