napján köszönthettelek
nap ragyogott
virágot ontott
hajladozó rét
piros rózsát vettem
hozzád boldogan vittem
az évek megvonták
tőlem a fiatalság kegyét
gyermekként hajoltam
szinte dadogva mondtam
örök hálám szavát
nem kértem mást
csak egy simogatást
rózsád kristályvázában
fejét hajtva
álomba szenderült
betegséged rajtad
nem könyörült
kerékbe törte
szemed fényét
rózsádat vázád
irigyen magába zárta
14 hozzászólás
megérinti az embert. szeretettel
Köszönöm Andi !
Csodaszép!
Szeretettel:sailor
Köszönöm kedves sailor !
S fáj is, a mai napig is. Viszont azt a hervadt rózsát a mai napig is
őrzöm. Anyukám víz nélkül tette vázába, s csak másnap vettem észre, így hagytam, hervadjon el.
Ez a szál rózsa volt amit utoljára adhattam neki, mielőtt a betegség teljesen a hatalmába kerítette volna.
ildi
Fájóan!
Kedves Ildikó !
Nagyon szép verset írtál, én egy hete vesztettem el édesanyámat, tudom érzel.
Szeretettel olvastalak: Zsu
Szép a versed, és az, ami nagyon sajnos, a mi korosztályunk, már múlt időben írhat az édesanyáról. Boldog ember az, aki érintheti őt nap, mint nap.
Selanne
Köszönöm kedves Selanne !
Igaz, boldog lehet, aki még köszöntheti. Nekem már csak a konok sírfedél, mi magába zárta örökre.
De velem van gondolataimban, nem múlik el nap nélküle.
lldi
Én is már csak az édesanyám sírjára tudok virágot tenni… Nagyon megérintett a versed. szeretettel hundido
Köszönöm kedves hundido!
Addig fogalmunk sem lehet róla milyen ez az érzés, amíg a saját bőrünkön nem tapasztaljuk meg.
De akkor szinte kimondhatatlan a fájdalom.
ildi
Kedves Ildikó !
Mindig visszajövök a választ elolvasni…még mindig szép a versed…
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu !
Örülök, ha tetszett szomorúságom. Elmondom, ezt a szál rózsát ma is őrzöm, mint valamilyen semmihez sem fogható kincset, immár ötödik éve.
Köszönöm, hogy olvastál !
ildi
A fájdalomból nagyon szép versek születnek.
Szeretettel olvastam: Ica
Köszönöm Ica!
Igen, én is így gondolom, a klasszikusok is szinte kivétel nélkül a fájdalomról szólnak.
Ildi