Szívvirágot adok,
melyen sok szív ragyog,
de nekem csak egy van,
az is érted dobban.
Napfény vagy az égen,
reményhozó nékem,
átölel két karod,
veled boldog vagyok.
Te vagy a mindenem,
az egyetlen kincsem,
édesanyám drága,
szívemnek virága.
Szívvirágot adok,
melyen sok szív ragyog,
de nekem csak egy van,
az is érted dobban.
Napfény vagy az égen,
reményhozó nékem,
átölel két karod,
veled boldog vagyok.
Te vagy a mindenem,
az egyetlen kincsem,
édesanyám drága,
szívemnek virága.
4 hozzászólás
Kedves Rita!
Csodaszép vers!
Sokszor kérdezem honnét jön az a sok tevékenység
Nálad?
Szinte lépten nyomon lehet találkozni veled az oldalon,
legyen az próza,vers,zene és külnöen a hozászólások,figyelmed
mindenki iránt kiterjed!
Lassan rájöttem,hogy aZ érzéseidnek központi kiindulópontja
a szeretet.
Elsösorban a legközelebbjeid iránt!
Nagyon érzékenyen,tele meghatottsággal írsz testvéredröl,gyerekeidröl,
de különösen anyádról!
Minden alkalmat megragadsz,hogy kifejezd háládat,odaadásodat
Ezt a központi érzést probálod másokra is átvinni,függetlenül
ki mit gondol!
és most a versed:
“melyen sok szív ragyog,
de nekem csak egy van,
az is érted dobban.”
Meghatóan gyönyörü!
Gatulálok!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm, hogy erről a kis gyermek versről, amit eredetileg a mesketére írtam – ahová alkalman volt feltenni a különleges szívvirágot is, ami igazán feldobta és egészen más fénybe helyezte soraim – ilyen szépeket tudtál írni. Nehogy azt hidd, hogy mindenkinek tetszettek ezek az érzelmes gondolatok. Azért írtam óvodás korúaknak, mert ezt könnyű megtanulni és akinek tetszik, akár anyáknapján el is mondhatja. Én már nem mondhatom el senkinek. Édesanyámat nem lehetett nem szeretni. Ő bennem él, hiszen a méhében hordott, anyatejjel táplált, jóban, rosszban, örömben, bánatban mellettem állt, utolsó lehetéig gondolt rám. Öcsém mondta, hogy mikor már tudta, hogy nem gyógyul meg, rá bizott engem. Kérte, hogy vigyázzon rám, mert bár erősnek látszom, nagyon érzékeny vagyok, amit leplezek bár, de az ő anyai szemei előtt ezt nem tudom eltitkolni. Öcsém is nagyon szerette az édesanyánk és ezerszer jobban figyel rám, mióta ő már nincs közöttünk.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Megható, ahogyan minden sorodat áthatja a szeretet, legyen az vers vagy próza, és különösen szembetűnő akkor, mikor édesanyádról írsz. A soha el nem múló szeretet és hála, ami ebből a versből árad, nagyon szép emléket állít a gyermeki ragaszkodó szeretetnek, egyúttal példa lehet mindenki számára. Nem hal meg soha, akit ennyire szeretnek.
Gyönyörű versedhez szeretettel gratulálok:
Dona
Kedves Dona!
Először is nagy öröm számomra, hogy ellátogattál hozzám és itt hagytad kedves gondolataid a gyermekeknek írt kis soraim kapcsán.
Csak azért ragaszkodom annyira az emlékéhez, mert ő volt az, aki mindhalálig szeretett és mellettem állt amikor kellett, meg azért, mert végtelenül önző vagyok. Sajnálom magam, hogy ezt az agapé szeretetet magával vitte és nincs a földön más, aki így tudna szeretni.
Szeretettel: Rita 🙂