Kertem ékessége
Dobbanásom csokra
Év milliók kövével
Ékké összefogva
Titkon szemnedveim
Gyöngycseppje locsolja
Bús gyermek évein
Csendben botladozva
Élet szőtte álom
Pókháló gyengeség
Szakadékony szálak
Sokszor-sok hosszú év
De a szeretetünk
Mindig erősebb volt
A háló vékonyán
Sohasem hagyott csomót
Simán kúszik most is
Édesanyám feléd
Kérem a Jó Istent
Sokáig élhess még
Lábad elé teszem
Lelkem peremét
Remegő lábaddal
Átléphesd közepét
Életem oltalma
Mondjunk együtt imát
Fogjuk egymás kezét
Áldom lábad nyomát
Vegyél erőt tőlem
Mosolyt vidámságot
Ne legyél bánatos
Hisz szeretünk látod
Ölelj két karoddal
Én majd súlyát tartom
Letörlöm könnyedet
Derűs legyen arcod
Május Vasárnapján
Mint édesanya kérlek
Szeressd gyermekedet
Mint ahogy én téged
Fogadd el e verset
Szeretetem jelét
Dalolj altatót még
Álmodjunk át sok éjt
2 hozzászólás
Kedves Marica versed nagyon gyönyörű. Az Édesanyád felé áradó gyermeki szeretettel teli. Gratulálok.
Kedves marica!
Igazán szívet melengető alkotást írtál. Jó volt olvasni… 🙂
Üdv: Ninike