Ha anyám szólít,
álmomban megsimogat,
fiáért zokog,
csillag képében,
mint fénylő angyal, ott is
csak nekem ragyog.
Megfognám kezét,
átnyúlva a végtelen
csend homályán még,
hogy lássam szemén,
a könnye izzó cseppjét,
nem láttam már rég.
De a szív dobog,
s benne minden dobbanás,
sebet tép talán,
bár csillagokban
élsz, vagy virág szirmain,
Őserőd falán.
Ne sírj, hisz én sem
sírok, mosoly legyen hát
köztünk a kapocs,
ne takarja el
bánatfelhő többé már,
az arany Napot.
6 hozzászólás
Kedves József!
Remek, megható egybefüggő haikukat írtál. Ha nem számolom és nem írtad volna, hogy haikuk egy szép versbe illenének.
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves harcsa!
Szép haiku-koszorút írtál anyák napjára. A második sorban az álmomba szó végéről lemaradt a n. Remélem, nem haragszol, hogy szóltam érte.
Üdv: Kati
Szép haiku csokrod szeretettel olvastam. Éva
Meghatóan szép (haiku-) verset írtál édesanyádnak, benne a szeretet virágzik.
Jól sikerült csokor, én mégis kiemeltem egyet?
"Ne sírj, hisz én sem
sírok, mosoly legyen hát
köztünk a kapocs.
Szeretettel: Kata
Csodaszép, megható haiku csokrodhoz gratulálok! Szeretettel: Zsuzsa
Mindenkinek nagyon szépen köszönöm a hozzászólást.
A hibát javítom, köszönöm az észrevételt.
Szeretettel: harcsa