Talpam alatt megroppan a kavics,
előttem néma a sírhalom…
Gyertyáknak fénye most mennyekig ér,
szorítja torkom a fájdalom.
Kedves, jó anyám sóhaját hallom,
lágy keze érinti arcomat,
emléke izzik, könnyeket indít,
idézve régi, szép napokat.
Virágot hoztam, s temérdek hálát.
Hiányzik nagyon, szerettem én…
Érzésem lángja, fájó szívemben
időkön túl is örökké ég.
8 hozzászólás
Szívszorítóen szép alkotás! Szeretettel gratulálok: Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm, hogy olvasol!
Szeretettel: Judit
Kedves Judit !
Csodásan fájó vers, szívbe markoló sorok…
Szeretettel : Zsu
Köszönöm kedves Zsu!
Szeretettel: Judit
Szia Judit! 🙂
Mindezeket elképzeltem, lelkifurdalásom is támadt amiatt, hogy versekhez írogatok lezser-könnyedén, miközben hét év elteltével sem vagyok képes túllépni hasonló dolgokon.
Gyönyörű emlékezés ez, nem csalódtam költészetedben, lelkedben sem. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Történnek életünkben olyan események, amelyek fájdalma nem csendesedik az évek múlásával…
Köszönöm, hogy olvasol és hozzászóltál versemhez!
Szeretettel: Judit
Kedves Judit!
Megható, bensőséges, gyönyörű.
Szeretettel együtt érzek Veled: Ica
Szívből köszönöm kedves Ica!
Szeretettel: Judit