Megszületett egy új élet,
Neki jobb lesz, azt reméled.
Anya lettél! Alig hiszed
Már gyermeked hazaviszed.
Fel sem fogod igazán,
Hogy is lesz majd ezután.
Az első esti fürdetés…
Kezeid közt szinte elvész,
Féltőn óvod, baj ne érje,
Beszélsz hozzá, hogy megértse.
Hasra fordul, aztán hanyatt,
Átmászik a szekrény alatt,
Folyton jön-megy, olyan fura,
És fogékony minden újra.
Pár nap csupán, hogy tud mászni,
S hamarosan fel fog állni.
Gőgicsél, és mondja: baba,
Kicsit később azt, hogy: Anya.
Aztán jön az első lépés
S mind e közben sok új érzés,
Amíg mindig újat tanul,
Próbálkozik gyanútlanul,
Vagy örömtől, vagy bánattól,
Szíved folyton csak zakatol.
Hol megbotlik, hol elesik,
Még, nevet ha kinevetik,
Mosolyára nevetéssel,
Válaszolhatsz megértéssel,
Nem lehet rá haragudni,
Sosem fogod megtanulni,
Majd ha felnő, és tovaszáll,
Panaszkodni csak hazajár.
Te majd mindig vígasztalod,
Mindig újra tanítgatod!
Anyaság
By Scherika
7 hozzászólás
Szia! Nagyon szép a versed. Igaz, én még messze vagyok az anyaságtól:) de nemrég született meg a testvérem, és láttam, hogy édesanyám hogy éli meg azokat a pillanatokat, amiket felsorolsz. A végét még nem tapasztaltam sem saját bőrömöm, sem másén. De elhiszem, hogy így lesz, érzem én is belül. Gratulálok, és köszönöm!
Bűbájos, kedves a versed, de azért én gyanakodom, hogy a kellemetlen percek kimaradtak. Pont ma – óvodából jövet – ugrott össze az utcán Noémi és Dóri a két kis testvér /6 és 4 évesek/ hogy ki legyen az első, amikor engem átölelni szaladnek elém. Szó szerint összeverekedtek, és hazáig mindkettő orditott végig az úton, mint az árva szamár. . Én meg valószinűleg a gonosz mostoha voltam – a nézők szemében- akik a fejüket csóválták, hogy nem tudtam lecsillapitani s két gyönyörű kislányt. Amint hazaértük, mindegyik csupa mosoly, kedvs barátságos gyerek lett. Persze ott volt a nagypapa.
szeretettel fefo
Köszönöm, igazán kedvesek vagytok. Tudom, hogy egy kicsit közhelyes de nem tudtam másképp megfogalmazni ezt az érzést. Köszönöm, hogy olvastátok.
Az anyaság minden pillanata felemelő érzés.Minden úgy van ahogy leírtad,ez teszi csodálatos élménnyé a vers olvasását.
Köszönöm az élményt.
Üdvözlettel:Edit
Kedves Scherika!
Én két, ma már felnőtt gyermek édesanyjaként csodásnak tartom a versedet. Tudod, mi jutott eszembe, míg olvastam? Kaffka Margit Petike jár című verse. Ez is és az is őszinte érzelmeket, féltést, szeretetet fejez ki. És azt hiszem, ilyet csak az tud írni, aki az anyaság minden örömét, nehézségét megtapasztalta.
Köszönöm neked!
Onnantól kezdve, hogy felsír, egészen addig, amíg el nem viszi
a “Nagy Ő ” a szülői házból – azzal, hogy jobban szereti. Aggódásból áll
az életünk, tele szeretettel, féltéssel, örömmel, bánattal.
Anyák vagyunk! / Sajnos ez a csoda nem adatik meg minden nőnek /
Nagyon érzékenyen foglaltad versbe ezt a nem mindennapi érzést.
Köszönöm, hogy olvashattalak.
Kedves Scherika! Nagyon aranyos vers! Olyan "mindent elmondó". Bár én még nem vagyok Anya, de hasonló tapasztalatok értek unokahugom által. 15 hónapos kis tündérke! 🙂 Köszönöm, hogy újból átélhettem, mikkel jár egy kisbaba. 🙂