Anyegin levele

Hiába volt minden ének
könyörgés , vágy ,
Önhöz szirén hangjaim
valamiért
fel nem értek
Most hó esik már ,
hideg van és fagy
és messziről közelít már felém
az örök magány
jeges karjaival
hogy ölelkezzek vele
Maga helyett
hiába tártam ki
Magának dobogó szívemet
semmit sem ért
Maga nem mondta meg
hogy mást szeret
hogy ne is reménykedjek
az ölelésében
a szikrára hivatkozott
ami nincs
holott én a Maga lobogó lángjában
égtem
mit hogy égtem
zsarátnok lettem izzó
élő fahasáb mert
azt hittem Magának meleget adok
ehelyett Magától jeges szél süvít
és pusztaság
hiába volt minden amit akarok
Idő kellett megértsem
hogy nem kellek
vagy nem úgy ahogy én szeretném
ahogy én akarom
hiába borultam le az Ön oltára előtt
hiába tártam szét a két karom
hogy befogadjam
nem kellett
engem Maga nem fogadott be
nem tudom mi tetszett
Magának bennem
ebben a kései imádságban
ebben a kései szerelemben
s miért írta azt hogy
nem akar elveszíteni
s lényegében,hogy szeret
Én megtartottam
amit megfogadtam
Nem lett volna szabad
találkoznunk Magával, Veled
mert csak szenvedés lett az ára
a felismerésig
az agónia meghosszabbítása
kár volt
Megvethet már, kacaghat is
hogy rászedett, hogy Magával
magammal, így póruljártam
de, nincs bennem harag
Ön számomra mindig
vonzó asszony marad
akit szerettem akit virágaimmal
feltruháztam felékesítettem
aki egy érintésként örökké
bennem lesz majd akkor is ha meghalok
akit elviszek magammal
az én sirató dombomra
oda ahol újra születnek majd a vágyak
ahol kinyílnak, mint a virágok
a messzi csillagok ….