Az eresz alatt ült,
nézte két korty között
a csillagokat, és
az ifjú est mesés
neszét.
Láttam, amint görnyedt
lugasunk harmatán
megpihent szeme
élénk tekintete.
S, hogy a pergő percek után
bársonyos alkonyt
szőtt az idő;
messzebb már az árnyak
játszottak vele,
s az esti tájnak
dallamos árnyai
ölelték magányát.
Csak ült csend-nyomottan.
S mikor már az est is
ott ült mellette,
remény mosolyával
lassú álomnak dűlt
gondterhelt jó Apám.
8 hozzászólás
Gyönyörűséges líra az apáról.
Szeretettel időztem szép versednél: Ica
Kedves oroszlán!
Örömmel köszönöm, hogy itt időztél e versemnél.
Szeretettel, Inda.
Nagyom szép. Köszönöm!
Isten éltessen Titeket!
Üdvözletem!
Kedves eferesz!
Pillanatfelvétel lett a két korty közötti idő múlásból.
Köszönöm a jó kívánságokat.
Inda!
Szép vers. Dédapámat idézte fel, gyerekként ilyennek láttam.
Ylen
Kedves Ylen!
Nekem dédnagyanyámról vannak emlékeim, 104 éves volt, amikor balesetben örökre elaludt.
Mint te is, az emlékeket őrzöm, hordozom magamban. Persze, a verssel dédapádat felidézve, örülök ennek a találkozásnak.
Üdvözöllek, szeretettel: Inda.
Szép emlékezés édesapád idős napjaira…
Nagyon tetszik ez a metaforaszerűség: S mikor már az est is
ott ült mellette, – találó!
Üdv. Ida
Örülök, kedves Ida, hogy tetszett ez a vers.
Köszi, hogy itt jártál.
Üdvözlettel, Inda.