Apám emlékeimben hátul ül,
mint a "se ilyen, se olyan" gyerek,
akit az osztályban az utolsó padba
ültet a tanító,
mert nincs tőle mit várni.
Nem boldogítja a pénz,
nem lesz se szegény, se gazdag,
elvegyül majd az ég és a föld között
botorkáló többi emberrel.
Azért néha, este érte megyek,
kézen fogom, mintha anyja lennék,
és hazavezetem, kötelességből.
Mert tudom, hogy mindegy voltam neki,
igazából soha nem szeretett.
Apám
By szilkati
6 hozzászólás
Kedves Kati!
Nagyon érintett írásod!
…és mindenek mellett:
"Azért néha, este érte megyek,
kézen fogom, mintha anyja lennék,"
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
A gyerekkor meghatározza az ember egész életét.
Szeretettel: Kati
Kedves Kati! Érdekes verset írtál. Érdemes mélyebben elgondolkodni rajta. Boncolgatod az emberi kapcsolatokat, szerintem ügyesen. Barátsággal: Madár.
Kedves Madár!
Nem mindig olyan egyértelmű a gyerek-szülő kapcsolat. Köszönöm, hogy elolvastad.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Érdekes verset írtál. Megérintett,
Szép versed szeretettel,
elismeréssel olvastam.
Gratulálok megírásához.
További jó egészséget és szép alkotói napokat kívánok!:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
A gyerekkori emlékekről akkor tudok írni elfogulatlanul, amikor már nem fájnak.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kati