Apám is volt, anyám is.
Egykor úgy szorították
kis gyerekkezem,
hogy szinte fájt.
Először anyám engedett el,
más dolga akadt.
Aztán apám szeme vált üressé,
amikor rám nézett.
Most, hogy én is készülök el
e hitvány világból,
nincs akitől megkérdezzem,
mi értelme is volt
ennek az egésznek.
4 hozzászólás
Kedves Kati!
Ez nagyon…
A legjobbakat Neked!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves sailor!
Igen.
Köszönöm.
Szeretettel: Kati
Gyönyörű, ám szomorú versedhez szeretettel,
elismeréssel gratulálok kedves Kati!
További sikeres alkotói napokat kívánok és jó egészséget:
Zsuzsa
Köszönöm szépen, Zsuzsa, az elismerő szavakat.
Szeretettel: Kati