gyöngéden csitítanál,
ha sírnék krokodilkönnyeket,
ssssss sssss ssss, susognál.
Ajkam csücsörítve vágynék,
anyám helyett lennél nékem
új apám; minő varázslat.
Esténként fürdetnél,
sétálni vinnél vasárnap;
soha-soha nem adnál másnak.
Láthatatlan lennék szavamra!
Puszit adnál a hasamra,
fürtjeiddel játsz'nék kacagva.
Szeress engem, mint ártatlan csecsemőt,
kit senki nem szeretett még az előtt,
akkor is, ha lennék bamba!
Gügyögj érthetetlen
varázsszavakat hozzám!
Ha sírok könnyeket,
töröld le az orcám,
erős tenyereddel,
örökre szeretve vagyok
általad, te Ember!
4 hozzászólás
Kedves Ildikó! Meghatón szép szerelmes verset hoztál, melyben a szerelmet az apa-gyerek közt lévő kapcsolathoz viszonyítottad. Az "apapótló" szerető, és a karjában tartott kisded, mint jelkép egy új, szelíd arcát mutatja annak a bonyolult csillagrendszernek, melynek a neve szerelem! Sok szeretettel üdvözöllek: én
" Bonyolult csillagrendszernek"
De szépen írod kedves Bödön!
Köszönöm szépen minden szavadat!
Szeretettel:
Ildikó
Szeress engem, mint ártatlan csecsemőt,
kit senki nem szeretett még az előtt,
Hatalmas erejű ez a vágy
Drága Andi!
Köszönöm hogy itt jártál, olvastál, és a sok-sok pontocskát is!
Szeretettel ölellek:
Ildikó