Hófehér tajtékból született istennő,
Nagy hatalommal bíró kegyes Aphrodité,
Mily rosszat vétettem teellened,mondd,
Hogy oztályrészemül jutott a fájó szenvedés?
Miért hagytál el engem aranyos Küpria,
Vagy ha velem vagy mire vársz?
Tápláld vagy szakítsd sívemből az érzést,
Melyre két út van:Ő vagy a Halál.
A Te szíved is fájt egykor Adonisz miatt,
A nemes,széparcú vadászért,
Tudom,Ő fel nem érhet ugyan vele
Mégis:nekem száz Adonisznál többet ér.
Nincs oly sem mint a derék Ankhiszész,
Apja Trója-hős fiadnak Aineiasznak,
Mégis: szememben Ő nagy s nemes
Az életet átölelő szerelmes varázslat.
Olyan mint a játékos patak csilláma,
Vagy vidám leányok élénk kacagása,
Mintha ezen a világon csak azért volna,
Hogy szívemet újra virágba borítsa.
Mint a fák közt csicsergő madarak dala,
Vagy fénye Apollón lantjának hangja,
Mint aranyrokkás Ariadné segítő fonala
Olyan Ő,s istenekhez hasonlatos alakja.
Hát segíts kérlek drága istennő
Verébfogatba ülj,s nyomban hajtass ide,
Csak te tudsz rajtam segíteni:
Mindkettőnkre hasson a báj vagy egyikőnkre se.
Jöjj hozzám ma kegyes Aphrodité,
És szabadíts meg a fájó kíntól,
Mondd:lehet vagy nem lehet?
S én már tudni fogom hol a helyem holnaptól!
3 hozzászólás
Szia Henkee! Nem egy könnyű feladat (persze lehet, hogy csak nekem), ilyen szép versbe foglalni a történelmet.
Őszintén gratula!!!
Üdvi:dp
Henkee, gratulálok az antik versedhez… A háttértudás lenyügöző, a megfogalmazás Herkulesi erőtől duzzadó.
De ne kérd egy istennő segítségét, változtasd meg a történelmet és légy te az istennő 🙂
Kedves Henkee!
A legtöbb kommentemet úgy kezdem ezen az oldalon, hogy "Ebben a versben az tetszik, hogy…" ettől a szokásomtól azonban most eltérek, s inkább ezt írom;
Boldogan üdvözlök minden verset, melyben bárminemű nyomát lelem az antik kultúrának. Véleményem szerint ezek az utalások – és általában a történeti említések – új mélységet nyitnak egy versnek; nem csupán magát a művet látja lelki szemei előtt az olvasó, hanem korábbi művelségének szereplői lépnek ki ama képzeletbeli színpadra, és telnek meg új élettel. Ezzel egy időben az ismerős alakok kohéziót teremtenek az olvasó korábbi ismereteivel így a lírai téma munkálkodása mellett ezek is hozzájárulnak ahhoz, hogy a befogadó sokkal inkább magáénak érezze a verset, melyet éppen olvas. Úgy is mondhatnám, hogy a közös előismeret szolgálatába áll a témának.
Most pedig néhány egyéb észrevétel; a vers szerkezete és ritmikája hagyományosnak mondható, nem igazán sorolható be egy általam ismert versformába sem. Ez alapvetően nem baj, ám ennél a verstipusnál nagyon fontos – véleményem szerint – a sorvégi rímek ereje, mivel az az egyik elsődleges összetartó ereje. A fenti műben ez az X-A-X-A rímképlet miatt kissé gyengébb. Megjegyzendő, hogy a választott rímképlethez viszont tartod magad. Ez alapvetően nem nagy probléma, csupán nekem vesszőparipám a zeneiség.
Negatív észrevétel viszont, hogy találhatók a versben elírások, melyeket érdemes lenne kijavítani, mivel egy versnél véleményem szerint kimondottan kéros, ha az olvasást, és így a mű lendületét megakasztja ilyesmi.
Összességében azonban egy kellemes élménnyel lettem gazdagabb a – mai költészet átlagát tekintve – egyedi versedet olvasva.
Üdvözlettel,
Roderick