I.
azonképpen itt e földön
jegyzetfüzet mintabörtön
sorok drótjában az áram
őrtorony a miatyánkban
lélekfogytig ugyanabban
menetelve szakadatlan
védő vádolt vádló védett
és továbbszáll az ítélet
örökli majd lányom fiam
unokáim mindannyian
írva lesz a nagykönyvekben
amit el sem követhettem
II.
kifosztott áldozat
kering a tűz körül
reménye nem maradt
hiába üdvözül
ereje semmi már
párját nem éri el
attól a széltől száll
amit a láng lehel
mázsányi test se más
csak lepkényi korom
színlelt feltámadás
hogy kié nem tudom
III.
nem én halok meg itt
talán inkább önök
a szende mindenség
kívánkozik belém
sem kőre koppant fej
sem eltűnődő szív
szederjes szájszegély
nem kényszerítheti
hogy nincs mi érdemes
s fiam indulj tovább
hagyd itt e rothadó
apádat és hazád
nem én halok meg itt
talán inkább önök
tetszettünk volna bár
a forradalmat is
ahogy az írva van
kilencszázvalahány
gyötrelmes tavaszán
a puszta kéz kevés
valami cselt mutass
de álltunk szeppenők
a mikrofon előtt
és ömlött ránk a szenny
tetszettünk volna bár
a várótermi fényt
s a csípős húgyszagot
örök katarzissá
emelni akkor ott
ne háborogj fiam
nem voltunk annyian
mi mindig kevesen
mi elegen sosem
a vers is épp csak így
segít hogy élni higgy
ha már nem is leszek
csak felkanyargott füst
kertvégi kis halom
te még maradj ha tudsz
neked jut alkalom
a boncmester kezét
lefoghatod akár
talán egy percre is
és visszaszökhetek
magamnak mondani
a számon vaslakat
mit szétfeszítenek
az utolsó szavak
tetszhettem volna úgy
tetszhettem volna így
tetszettem volna ezt
tetszettem volna azt
írhatnék verseket
lehetnék tetszhalott
feküdnék ébren itt
két téridő között
de menni célszerűbb
tisztább irgalmasabb
mint tudni bárkinek
eltitkolt vétkeit
nem én halok meg itt
talán inkább önök
akik kitüntetik
mosolygó gyilkosom
6 hozzászólás
Mennyire szeretem ezt a versedet, főleg az első két szakaszt. De úgyis tudod. Talán ez volt az első, ami miatt. Amit. Látensen. S azóta is a kedvenceim között őrzöm. Lehet, hogy nem tudatos, hogy PONT EZT tetted fel, pont ma, de…azért köszönöm. Egy szikrányit jobb lett a kedvem. Azt hiszem.
Kedves Zoltán!
Nekem most csak olyan szavak jönnek, hogy: amindenit, hűha, aztán csend, csend, csend…..Köszönöm, hogy olvashattam ezt a verset. Ennyire tellett véleményként tőlem, de most ez épp így jó.
Gratulálok a vershez!
üdv:
Zsuzsa
Kedves Zoltán!
"…csöngettek!-keresem az oltáriszentséget, de a falat befalazták vad kezek, amott siratók menetelnek, kik azok és kik ezek?…"/KML./
Erre a tömör-dús versedre a fönti versidézetem jutott eszembe.
A jegyzett történelemben a nagy szavak ágyúját már sokszor elpufogtatták s a sokféle tanácsadásból, mindég a józanabb maradt meg. Hiszek az átvészelés igazában…
Most olvastam először e versed, és örömet jelentett, de még többször elfogom olvasni s ez ígéret is egyben.
Üdvözlettel, Inda.
Bumm!
A gyors gépelés átka, na és a felületesség.
Helyesen:…, de még többször el fogom olvasni… valahogy így.
Mikor megláttam a hibát, majd kiugrott a szemem.
Üdvözlettel, Inda.
Újra és újra olvasni és értelmezni való vers. Gratulálok.
Köszönöm, kedves olvasóim!