Tündöklő Apollón!
Olvaszd fel kővé
Dermedt nyelvem,
Tégy engem nővé,
Ha már annak születtem.
Ajkamról szelíd
és becéző szavak
folyama áradjon,
S ki meghallgat:
Felhőkön szálljon.
Hadd legyek az,
mire teremtettem,
legyek költő:
Szavaknak szerelmese;
Rímeket egymásba öltő.
Legyek vigasza
a beteg léleknek,
legyek öröme
a nélkülözőnek,
s búfelejtő köde.
Arra kérlek téged,
Tündöklő Apollón,
Adj kezembe pennát,
Feketét, akár a holló,
S kísérj éltemen át.
4 hozzászólás
Szerintem meghallgatta az imádat!
Szerintem is meghallgatásra kerültél:)))
Köszönöm, kedvesek vagytok!
A kérésed nem lesz hiába való… Szép az indíttatás, és szép a vers is