Nyújtózkodnak a fák,
sárga fogukkal rád
vigyorognak.
Száz gyökerük mélyen
a földbe harap.
Nyomorult, kis bogarak
a fényre kibújnak,
de pálcika-lábuk
a sárba ragad.
Még mocorognak.
Botorul mind
élni szeretne.
Nem veszik észre,
hogy zord felhőbe
bújt be a nap.
És egyre feketébb
már odafenn
a szép, magas ég.