Április tréfája

Április tréfája én,
egy bolond a világ tengerén.
Ki egyensúlyozik jó és rossz között,
Ki egyaránt volt angyal és kőrözött,
Ki vándorolt királyként és szolgaként
ki az életet viselte Johnként és Olgaként,
Lelkében őrizve az örök fiatalság báját
öntözve mások életfáját.

Április bolondja én,
néha magam vagyok a Föld kerekén.
Magányomban egység vagyok,
Másoknak is nyomot hagyok,
tavasz vagyok szelek szárnyán,
nyár is vagyok tavak partján,
Ősz is vagyok színpompában,
Tél is vagyok havazásban.

Áprilisi tréfás kedvű,
olyan mint a legjobb nedű,
harmatcsepp a lábad alatt,
esténként az ízes falat.
Megbocsátó,elengedő
szabadként is úgy szerető,
hirdet igét, mesét mesél
gondot űző, ki soha sem fél.

Szabálytalan vagy szabályos?
Gondtalan vagy aggályos?
Bolondos és mégis igaz,
A lelkében annyi vigasz,
amennyi fér,kiönti mind,
Felkínálja -vigyed el mind.
Nem az enyém, legyen Tiéd
Erősítve lelked hitét.

Áprilisban születtem én,
Éltem kaland, ponyva, regény.
Ezer alakban éltem eddig,
Kerestem, kutattam, hogy meddig
terjed éltem,és mint mások én is féltem.
Vallottam és vallató is voltam,
Éhség űzőtt ,hát raboltam.
Alamizsnát osztogattam,
Adakoztam, fosztogattam

Bennem volt a férfi és nő,
Lelkem nyomta sok nehéz kő,
Így éltem vagy csak álom?
Hol vagyok én,segíts magam megtalálnom.
Kos létemre mérleg képem,
Rád mosolyog,Tündér szépem.
Ez a vers majd Hozzád talál,
Mert egy vagy Velem élet s halál