búcsúzik az este
vadmegyfám
ágai között
még sejlik az ég
de reggel majd ömlik ránk
az ablakomon át
az áprilisi
nyár
s a nap áldott fénye melegít
jó lenne élni
még soká
megérni minden holnapot
szeretni
amíg
szerethetünk
amíg
velünk vannak a parázna
angyalok
csókolni
utolsó leheletig
s visszatérni
az asszonyi ölbe
ahonnan
jöttünk
a semmiből a semmibe
isa pur és chomuba
a szentséges anyaföldbe
1 hozzászólás
Kedves István! Nagyon szép ez a versed, akárcsak az áprilisi nyár és a beteljesült szerelem így együtt. Így érdemes "megérni minden holnapot". A két, gondolom véletlen elírást javítsd ki, hogy teljesen hibátlan legyen a vers. /seljik, öldbe/
Üdv: Kati