Tegnap ezüst cérnaszálat font a hajamba a szél,
Fényes szikrát szórt szemembe,
S hullt a sziklafáról csendbe
Burkolózott, páralepte, arany muszkovitlevél.
Hold uram felébredt, s vele vágtatott az éjszekér,
Árnyékkezek nyúltak érte,
És egy árnyék épp elérte,
Szíve dobbant, aztán roppant, és már semmit sem remél.
Jégdobozán gyémántlakat függ, s a felhőknek zenél,
Édes zafírködben ébred,
Jégdalát a messzeségnek
Dúdolja, mint páralepte, arany muszkovitlevél.
10 hozzászólás
Tetszett, kategóriájában, a fantasyban, kiválóan épített vers. Élmény volt!
aLéb
nekem is tetszett…
a muszkovit nem egy ásvány?
Tetszik "jégdalod".
Nem tudom, mi az a muszkovitlevél, de azt tudom hogy a versed jó. Igazi költemény, művészi szépséggel áldottad meg. Élmény volt olvasni. 🙂
Üdv.: Alberth
Köszönöm a hozzászólásokat! Örülök, hogy tetszett Nektek a vers!
A muszkovit valóban egy ásvány, sárgás-arany színnel csillog. A muszkovitlevél pedig a sziklafán nő.:)
Kedves Tori !
Fantázy versed elnyerte tetszésemet.
Gratulálok!
Szeretettel:Selanne
Örülök, ha tetszett.
Elbűvölő vers, szeretem az ilyen allegóriákat, gratulálok!
D.
Nagyon szép, nagyon tetszik.
Annyira kellemes, szinte ringató.
Köszönöm az élményt.
Ez igen!
Varázslatos ismeretterjesztés!:)