Arany Pókhálóm

Már alig bírok aludni.. most már mindjárt megyünk…
És az édes otthonban leszünk.
Tüdőmet megtölti kis időre, szülőföldem levegője.
Tüdőmet kis időre de szívemet örökre rabul ejtve.
Most csak várok, a percek kúsznak…bezzeg mikor otthon vagyok fény sebességgel száguldanak.
De nem baj nem ez a lényeg hanem az arany pókhálóm mely összeköt engem s téged.
Így ha nagyon hiányzol s könnyem pottyan csendben,
becsukom a szemem és a pókhálóm megrezegtetem.
Te megérzed a rezgést és válaszolsz nekem
és szívunk összeér keresztül a tengereken.
S mikor majd eljő az óra és lelkem indul az útra, ne bánkódj akkor sem.
A menyből pókhálóm megrezegtetem. Te megérzed a rezgést és válaszolsz nekem.
Hisz lelkünk összeér keresztül a tengereken…