Csillogó szirmait még rejtegeti,
fél, hogy szépségét valaki idő előtt felfedezi.
Huncut szellő cirógatja,
édes forrás itatgatja,
és a napfény szórja rá varázsporát.
Így öltözteti tavaszi ruhába kopasz kis ágát.
Néha még fázik éjjelente,
mégis napról napra aranyosabb reggelente.
Napközben mindenkinek kedvesen integet,
és halkan üdvözli a sok elhaladó idegent.
2 hozzászólás
Élvezettel olvastam versedet.
Üdvözlettel.
Kedves, a természet csodálatát, szeretetét sugározza. Katalin