Fürge szél tollászkodik
a csonkára metszett búzaszáron,
édesen morog,
mint kisded szívében gömbölyödő álom.
Boglyákra huppan az alkony szilaj fénye,
majd átadja helyét az est,
és szikrázó gombokat ölt égre.
Békésen elszunnyad a munkás is,
álmában ő is ezüstport szór,
vagy bolond szerelmes lázában
fák kérgébe nevet karcol.
Csintalan futkároz,
talpa alatt sóhajt
egy vadvirág összezárt ajka,
aztán ő is csak felkacag, s fürtös fejét
a holdtányérból ömlő fénybe tartja.
Örömben fürdik,
tudatlan –boldogan az ezüstös mázban.
Számára nincs holnap,
mégis végtelen mosolyog
a békés vagy gyilkos világra.
9 hozzászólás
Kedves Tímea!
Szépséges verseddel visszarepítettél a gyerekkori búzamezőkre, tarlókra…
Szépséges, jól megkomponált vers. Gratulálok!
Szeretettel
Ida
Köszönöm!
Kellemes hangulatot áraszt a versed kedves Tímea!
Jó volt itt nálad,
Szeretettel gratulálok: Ica
Köszönöm kedves Oroszlán!
Kedves Timi! Szépen felépített vers mondanivalójában. Közel állsz lelkileg a természethez, nagyon lejön versedből. Szeretettel olvastam. Éva
Kedves Timea!
Ezek a sorok széppé tették az estét!
Köszönöm!
"Fürge szél tollászkodik
a csonkára metszett búzaszáron,
édesen morog,
mint kisded szívében gömbölyödő álom.
Boglyákra huppan az alkony szilaj fénye,
majd átadja helyét az est,
és szikrázó gombokat ölt égre."'
Szeretettel.sailor
Szép nyári képekkel teli a versed.Van benne pajkosság, öröm, nyugalom, minden amit a nyár adhat.Jó volt ez a hangulat most a lelkemnek, -köszönöm.
Azeretettel:Vali
Kedves Tímea!
Magukkal ragadtak soraid!
Köszönöm.
Szeretettel:
Ildikó
Kedves Tímea!
Komoly témájú gondolataidba belopkodod az üdítő és hangulatos szavakat, s aki olvassa, akár dalra is fakadhat. Nagyon érdekesen fejezted be a verset, nekem nagyon tetszett.
Kata