Arcodról arcomra hullik,
a kezem válladat szorítja,
egy érzés ez, mi el nem múlik,
égve a lelkemet gyógyítja.
Ajkad az ajkamat harapja,
most lehunyt szemekkel álmodunk,
testünk a végtelent akarja,
a szerelembe így csókolunk.
Szemed a szemeimben lángol,
bőröd most a bőrömhöz feszül,
arcunkon édes gyönyör táncol,
akarom, bármibe is kerül!
14 hozzászólás
szenvedélyes és szép.:)
tetszik nagyon
Köszönöm kedves András, mindig örülök, ha nálam jársz. 🙂
Szép vers, szinte benne dobogsz kedves Andika. Tetszett, örülök, hogy olvashattam.
Üdv: József
Kedves Szhemi! Köszönöm a kedves szavakat, örülök, hogy tetszett.
Annak ellenére is szép a versed, hogy az a szerelem már elmúlt 🙂
Szeretettel: barackvirág
Én is így gondoltam. :)))))) Köszönöm, hogy itt jártál!
Szenvedélyes vers, hallom, látom, itt remeg a feszültsége, a rövid sorok, egységnyi, mégis összefüggőp gondolatok, fenntartják a feszültséget, a lélegzetvételt szinte kapkodóvá teszi. Jól adtad vissza, nagyon tetszett, Andika!
aLéb
Köszönöm kedves aLéb! Megtisztelve érzem magam, hogy itt jártál. 🙂
Mély szenvedély érződik versedből, szép.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm kedves Rozália, örülök, hogy ismét nálam jártál.
Kedves Andika!
Nagyon szép szerelmes verset írtál.
Versedben megtalálhatok, a stílusra jellemző elemek, természetesen, ettől még a vers egyedi.
Gratulálok munkádhoz!
Ha időd és kedved van, látogasd meg munkáim.
Üdv: Metal Koala
Kedves Andika!
Nagyon szép szerelmes verset írtál.
Versedben megtalálhatok, a stílusra jellemző elemek, természetesen, ettől még a vers egyedi.
Gratulálok munkádhoz!
Ha időd és kedved van, látogasd meg munkáim.
Üdv: Metal Koala
Köszönöm kedves Metal Koala! Megtisztelő, hogy itt jártál. 🙂
Nincsenek elmúlt szerelmek,
Örök érzések lebegnek.
Gratulálok!
Gábor