nekik is otthonuk ez a világ
de nem zengik tetteiket bárdok
nevük nem említi meg az újság
de ha figyeltek, megláthatjátok
míg elbuknak hősök és árulók
ők végig az árnyékban maradnak
s őrzik a rendet, mindig állandók
nap mint nap itt élnek és dolgoznak
a jövőért s életért küzdenek
közös álmaink álmodói ők
sokan nem is tudják, hogy mit tesznek
ifjak és vének, férfiak és nők
szeressétek az arctalanokat
keressétek az arctalanokat
4 hozzászólás
Érdekes imádság, nagyon tetszik. Valóban: azok tartják mozgásban a világot, akikről gyakorlatilag sohasem esik szó.
Üdv: Klári
Szia Klári!
Köszönöm, hogy itt voltál és örülök, hogy tetszett!
Üdv: Gábor
"Élj úgy, hogy ne vegyenek észre, de hiányod nagyon fájjon!"
Ez az idézet jutott eszembe versedről.
Szeretettel: Zsóka
Szia Zsóka!
Köszönöm és örülök!
Gábor