Halva szeretnék élni,
Feküdni és ébren lenni,
Nem lenni ott sehol,
Nem lenni más
Mint egy testi árnyfolt
Egy lélektelen
És élettelen
Fellibbenő alak,
Aki nem érez semmit
Sem a jót, sem a rosszat
Csak értelmetlenül
Bámul bele a világba,
S nem érezni, ha
Ezer bélyeget vésnek
Is bőröm mélyére,
Nem küszködni
A megszülető
Könnycseppekkel
Csak eltörölni őket,
Mielőtt megszületnek,
Szenvtelen arccal nézni
A valóságot
A rútságot
Szépséget és
Veszteséget,
Ereimben fémfolyadék
Lassan csordulna,
S megkeményednék
Ha lelkem csorbulna,
Nem eresztenék
Át senkit,
Mert szeretnék egy
Kicsit magam lenni,
S halva élni.
Árnyfolt
By Hayal
5 hozzászólás
Ezt felejtsd el…csak pozitívan..Unicum.))
De félretéve a viccet, szomorú sorok, de szépek!
Grati: d.p.
:-))Néha ez jön, de igyekszem…Köszönöm,hogy olvastál!!
H.
Szia!
Nekem nagyon tetszik ez a vers!!! 🙂 Annak ellenére, hogy mennyire kiábrándult, belefásult… sötét. Nem tudom, hogy ezek jó szavak-e rá. Mindenesetre tetszik.
Kreeteeka
Azt hiszem illenek rá, nagyon is… Örülök, hogy tetszett, s annak is hogy olvastál és írtál!
Helló, megint én vagyok…
Van nekem egy oldalam (az adatlapomon ki is van írva pontosan), ahova fel szoktam rakni a nekem legjobban tetsző írásokat, persze csak ha engedélyt kapok az írójuktól…
*szempillarebegtetés* Felrakhatom ezt a verset? 😀
Nagyon tetszik…
Kreeteeka