Ha lenne ars poeticám,
a rímeket megtiltanám
magamnak.
Az öreg hexameterek
benyálazzák az ujjaim,
ragadnak.
A rozsdás strófaszerkezet
szabály-rácsoktól homályos
vakablak,
ami csapdába ejti és
széttördeli sugarait
a napnak.
A szó rázza le magáról
a hamisan csilingelő
díszeket!
A költészet nem lehet más,
mint szabad kéz s még szabadabb
képzelet.
Ars poetica helyett
By szilkati
4 hozzászólás
Kedves Kati!
Tetszett, így gondolom én is.
"A költészet nem lehet más,
mint szabad kéz s még szabadabb
képzelet."
Szeretettel gratulálok: Ica
Kedves Ica! Köszönöm, hogy hűséges olvasóm vagy, és örülök, hogy tetszett.
Szeretettel: Kati
Szia Kati! 🙂
Ez a versed azonnal megtetszett nekem, pedig épp az ellenkezőjét követem. 🙂
Kedvelem a kötött formákat írni-olvasni, mert a képzelet ugyanúgy szabad marad, nem korlátozzák a szabályok.
Nagy tisztelője vagyok azoknak, akik technikai megkötések nélkül alkotnak csodákat, bár minimális előírásnak mindenhol érvényesülnie kell.
Örülök, hogy találkoztam ezzel a verseddel, ami bizony költői hitvalláős a javából. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm, Kankalin, hogy elolvastad és véleményezted, amit írtam. Egyetértek veled, valamiféle ritmusnak kell lennie egy versben, ebben közös a szabad meg a kötött forma. Ritmus nélkül "csak" próza lenne.
Szeretettel: Kati