Sikolt a szél a nyirkos fák között.
A víz a parti rézsűt lökdösi,
letört ágakat tol el. Az őszi
csüggedést teríti a meggyötört
vidékre szét. Egy félénk őzsuta
fedett helyet keres, de nem talál.
Az erdő messze van. Csak néz, csak áll.
Mély, akár a tó, a tág pupilla.
De belső ösztöne veszélyt jelez.
Teste megfeszül, orra felszagol,
nagyot szökken, s eltűnik valahol
a közelgő estben. Köd permetez.
5 hozzászólás
Kedves Kati!
Tiszta, élő képek, tapinthatóak, és illatuk van.
🙂
Szeretettel: Szabolcs
Köszönöm, Szabolcs, a hozzászólást. Ez a vers is csak játék. 7 szóra íródott.
Szeretettel: Kati
És azzal együtt lüktet.
Kedves Kati!
Nagyon élethü képet hoztál az özsutáról.
“Az erdő messze van. Csak néz, csak áll.
Mély, akár a tó, a tág pupilla”
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Köszönöm sailor, hogy elolvastad.
Szeretettel: Kati