tagadja önmagát
és
fehérre kiált
mint
bemocskolt útszéli
ki tegnap még kiállt
s férfiakat szidva adott fals örömöt
ma reggel csak nyögött
a fajansz fölött
szennyvízbe okádva
a
szeretethiányt
Árva
By Mákvirágtagadja önmagát
és
fehérre kiált
mint
bemocskolt útszéli
ki tegnap még kiállt
s férfiakat szidva adott fals örömöt
ma reggel csak nyögött
a fajansz fölött
szennyvízbe okádva
a
szeretethiányt
2 hozzászólás
Kedves Mákvirág! Nagyon tetszik a versed, nincs benne egy fölösleges szó sem, és mind a helyén van. Talán csak az utolsót, a "szeretethiányt" kellene valami ugyanezt kifejezőre kicserélni. Ez egy kicsit "kilóg" a vers stílusából. Bár lehet, hogy én érzékelem rosszul.
Üdv: szilkati
Kedves Kati!
Köszönöm szépen!
Az utolsó szó nyomatékosítás, visszautalás az előző képekre és előreutalás egy akaratlan történésre.
Ettől még lehetséges, hogy nincs a helyén, illetve máshogyan is meg lehetne oldani, én nem találtam rá jobbat, mert semmi sem fejezi ki egy szóban azt, ami mindennek az oka.
Szeretettel:
Mákvirág