Ősi dobok hangja szól,
Tiszta fényt áraszt a hold.
Táltos táncom esőt jár
Száraz föld hűs vizet vár.
Száll a por az erdőkre,
Az aszályt nyelt legelőkre.
Ráncos bőre földanyának,
Szenved, sír, a hátába vágnak.
Meleg száraz levegőből,
Nem jön semmi a felhőkből.
Táltos táncom esőt jár,
S éhes növény vizet vár!
Várja, várja hiába,
Nem jön eső virágra,
Táltos táncom esőt jár,
Szomjas állat vizet vár