Tervezzünk apró lényeket,
képzeljük bátran őket el
amint csordájuk lépeget,
és friss, zöld mohából épp legel,
lábuk négy erős láb legyen,
feszüljön szárny a hátukon
hogy minden csöndes ághegyen
megülhessenek …és tudom,
legyenek apró karmaik,
kapaszkodásra kellenek,
lábuk alatt a barna szik
léptüket ne billenthesse meg,
otthonuk, a Nagy Virágcserép,
kegyes- kegyetlen végtelen,
úgy rejt magába száz mesét,
ahogy azt én elképzelem,
s repüljenek rám néhanap
izzóan színes karikát,
hogy teljen végre az irkalap,
e szárnyas, apró paripák.
4 hozzászólás
Szia aLéb! 🙂
Néhány hónap elteltével is maradt véleményem: jó ebben a virágcserépben gazoskodni, bár erőn felüli, gyakran fárasztó. :)))
A költőpalánta elültetve, s ha egy hozzáértő kertész gyomlál, akkor tán lesz belőle valami olyasféle, ami szemet-szívet gyönyörködtető virággá, vagy terméssé válhat. 🙂
Nagyon tetszik a mondanivalód, ami mindannyiunkra illik.
Kiváló kertésznek tartalak, értesz a gyomláláshoz, méghozzá szelíd szavakkal.
Ebből a versből is gazzá nyilvánítottál egy-egy szótagot, de észre se vettem volna, ha nem számlálgatom soronként a palántákat. :)))
Nagyon szeretem ezt a versed, magamra találtam a mesékben.
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Igen, valóban itt-ott elértem a szótagszámtól, jól láttad. Örülök, hogy még mindig tetszik a vers, köszönöm szépen a véleményedet.
aLéb
Kedves aLéb!
Különleges és kedvemre való mese és dallamvilágot teremtettél.
Szeretettel gratulálok hozzá.
Ildikó
Ildikó, köszönöm.
aLéb