Hanyas vagy? Ötvenhetes? Akkor mi félszavakból is megértjük egymást!
Emlékszel? Nekünk már gyereknek lenni sem volt könnyű!
Gyakran csak a földet ettük. És soha nem dobtunk el ételt!
Azt mondod: Leesett a kenyerem!
Azt mondom: Vedd fel, és edd meg!
Azt mondod: De koszos lett!
Azt mondom: Annál táplálóbb!
Alig volt pár játékunk, mégsem unatkoztunk soha!
Azt mondod: Baba.
Azt mondom: Kukoricacsuhé!
Azt mondod: Elemes kisautó.
Azt mondom: De jó lenne!
Azt mondod: Játszótér.
Azt kérdem: Mi az?
Minket az óvodába négy éves korunk előtt csak protekcióval vettek fel.
Azt kérded: Mi a protekció?
Azt mondom: Baráti segítség.
Azt kérded: Az nem a KGST volt?
Azt mondom: Az is az volt. De azt nem köszöntük meg…
Hanyas vagy? Ötvenhetes? Akkor te is tudod, hogy iskoláinkat a hatvanas-hetvenes években jártuk ki.
Azt mondod: Iskola
Azt mondom: Tanulás és nevelés.
Azt mondod: Porosz módszer!.
Azt mondom: Rend és fegyelem.
Azt mondod: Ma ilyen nincs.
Azt mondom: Nem is lehet!
Azt kérded: Miért?
Azt mondom: Mert a gyermeknek joga van!
Azt kérded: Mindenhez?
Azt mondom: Igen! Régen a tanár pofozta meg a rossz diákot, most a rossz diák verheti meg a tanárát.
Mi azért a fegyelem mellett megtanultunk sok fontos dolgot is: írni, olvasni, meg számolni.
Azt mondod: Egy meg egy, az kettő.
Azt mondom: És kétszer kettő: mindig négy! Vagy öt? Mostanában nem vagyok biztos benne…
Tanultunk más tárgyakat is.
Azt mondod: Történelem.
Azt mondom: Árpád vezér.
Azt mondod: Kalandozások kora.
Azt mondom: Meg is kaptuk a magunkét!
Azt mondod: Idegen hódítók.
Azt mondom: Nekünk Mohács kell!
Az énekórákon jókat énekeltünk!
Azt mondod: Sződd a selymet elvtárs!
Azt mondom: Sej, a mi lobogónkat…
Azt mondod: Elvtárs, a csákányt…
Azt mondom: Már megint ellopták!
Tanultunk biológiát.
Azt mondod: Ősállat.
Azt mondom: A dínók.
Azt mondod: Kihaltak.
Azt mondom: Ősember.
Azt mondod: Majom ős.
Azt mondom: Rajtad meg is látszik!
Volt még tornaóra is.
Azt mondod: Szertorna.
Azt mondom: Tornaszer.
Azt mondod: Ugródeszka.
Azt mondom: Felemás.
Azt mondod: Korlát.
Azt mondom: Mindenhol abba ütközöl.
Azt mondod: Akkor fussunk és ugráljunk!
Azt mondom: Csak óvatosan, mert a végén még megütöd a bokád!
Tanulni tehát nem volt egyszerű. Azért valahogy csak leérettségiztünk, és elballagtunk. Akkoriban még csak a gimnazisták ballagtak…
Azt mondod: Gaudeámusz igitur…
Azt mondom: Ne szidd az anyám!
Azt mondod: Ballag már a vén diák…
Azt kérdem: Hová?
Azt mondod: Nem tudom.
Azt mondom: Én sem…
Hanyas vagy? Ötvenhetes? Az jó! Akkor még te is emlékszel, hogy nekünk nem az volt a nehéz, hogy találjunk munkát, inkább az okozott gondot: hogyan ne?
Azt mondod: Szabad élet!
Azt mondom: KMK (A fiatalabb olvasóknak: Közveszélyes MunkaKerülés)!
Azt mondod: Mi is volt az?
Azt mondom: Elvitt a rendőr!
Azt kérded: Hova?
Azt mondom: Dolgozni…
Munkába jártunk tehát, szorgalmasan. Ettől épültünk-szépültünk. Ám ez sem volt elég, többet és jobbat akartunk. Úgy akartunk élni, mint a nyugaton élő emberek.
Ezért hozzájuk jártunk vásárolni!
Azt mondod: Maria
Azt mondom: Ja, a strassze. Valami hiányzik… Megvan!
Azt az osztrák mondta, amikor meglátta a magyar Trabant-oszlopot: Hilfe!
Nekik az a strassze életük nagy stressze volt. Nekünk meg maga a paradicsom! Ott olcsón megvehettél mindent, amihez itthon még drágán sem tudtál hozzájutni.
Azt mondod: Black&Dacker.
Azt mondom: Gorenje
Azt mondod: Színes TV.
Azt mondom: Whirpool mosógép.
Azt kérded: Mit mostunk vele?
Azt mondom: Vámvizsgálat után a gatyánkat.
Hanyas vagy? Ötvenhetes? Akkor mi félszavakból is értük egymást! És megértettük az idők szavát is, amely azt mondta: rendszert kell váltani!
Azt mondod: Lakitelek.
Azt mondom: Lezsák és Csurka.
Azt mondod: Úgy döntöttünk, váltani kell!
Azt mondom: Tévedsz: felettünk döntöttek! Azért mi mégis becsülettel végigcsináltuk. Mit is?
Hanyas vagy? Ötvenhetes? Akkor a kilencvenes években már voltak gyerekeid. Egy, vagy kettő, akit becsületben neveltél. Ha három volt, akkor már nagycsaládos voltál. Ha ennél is többet vállaltál, akkor azt mondták: nem vagy normális! Pedig minél több gyermeked volt, annál nagyobb volt a szocpol. Nagy házat építhettél magadnak. De a kacsaláb már nem a te kiváltságod…
Viszont szabadon politizálhatsz, és elmondhatod a véleményed! Amíg orrba nem ütnek érte…
Azt mondod: Baloldal.
Azt mondom: Jobb a jobb!
Azt mondod: Szociális érzékenység.
Azt mondom: Fejlődjön a polgárság!
Azt kérded: Kik a polgárok?
Azt mondom: Három csaj, aki sakkban végigverte a világot!
Azt mondod: Az játék.
Azt mondom: Mint a politika: ha jó a stratégiád, nyerő vagy!
Bár nálunk a politika inkább egy nagyméretű pókerjátszmához hasonlít: ha jól tudsz blöffölni, tied a nyeremény. A tudásnak és tisztességnek itt kevés szerepe van!
Azt mondod: Tocsik.
Azt mondom: Boldvai.
Azt mondod: Princz.
Azt mondom: Tasnádi.
Azt mondod: Ezek régi dolgok!
Azt mondom: Azt te csak hiszed! A nagy nyereményeket pedig mindig a miniszter és a kormányfő osztja le.
Azt mondom: Zuschlag.
Azt mondod: Szíjjártó.
Azt mondom: Az egy kihalt szakma.
Azt mondod: Ellenkezőleg: fejlődő! Egyre erősebb szíjakat készítenek, amikkel aztán darázsderekat csinálnak nekünk…
Hanyas vagy? Ötvenhetes? Akkor mi félszavakból is megértjük egymást! Vagy nem? Nem is tudom. Mostanában mintha elbeszélnénk egymás mellett. Csak a rosszat látjuk. Pedig szépségek is vannak nálunk. Például a természetben.
Azt mondod: Gemenc.
Azt mondom: Bükk.
Azt mondod: Hortobágy.
Azt mondom: Duna, Tisza.
Azt mondod: Balaton.
Azt mondom: Öszöd. Vagy nem öszöd…
Azt mondod: Már megint politizálsz!
Azt mondom: Dehogy, én csak szeretnék néha jóllakni…
Azt mondod: Hát akkor ne beszélj, egyél!
Azt kérdem: Mit?
Azt mondod: Amit csak akarsz!
Azt mondom: Annyi pénzem nincs.
Hanyas vagy? Ötvenhetes? Akkor mi félszavakból? Megértjük?
Azt kérded: Mit?
Azt mondom: Szavakat!
Azt kérded: Fél?
Azt mondom: Igen!
Azt kérded: Ez most parancs?
Azt mondom: Ha jól viselkedsz, akkor nem!
5 hozzászólás
Szórakoztató, szellemes párbeszéd múltidézőnek! Üdv: én
Köszönöm szépen!
Ugye nem baj, ha megemlítem, hogy a rend kedvéért nem ártana valahol a vers alatt (feltöltésnél van ilyen lehetőség) megemlíteni, hogy Szilágyi György: Hanyas vagy? c., ma már lehet mondani, hogy klasszikus műve, ihlette írásodat.
Sokan bizonyára ismerik, de nem feltétlenül mindenki.
Kedves Szusi!
A rend kedvéért: mea maxima culpa! Igaza van, meg kellett volna említenem. S ha már Ön megtette, hogy figyelmeztetett, most adom mindenki tudtára, hogy a műfajt, amivel fentebb találkozhat az olvasó, nem én találtam ki: Szilágyi György volt az első, ezzel a címmel megjelent (mára valóban mondhatjuk: klasszikus!) kabaré szerzője.
Annyi különbséggel, hogy "negyvenhetes" szerepelt az előzőben, és az akkori korosztály jellemzőit sorolja fel. Ez pedig egy fél generációval fiatalabb.