Parafrázis
emberek esznek
megrágják a szívemet
a szerelem öl
Tilos csillagon
Hulló csillagban
lengő árnyakként dereng
az emlékezet
Bűn
Szeretni éjjel
keresni a nap tüzét
átkozott é(r)vek
Kihült világ
fagyos a világ
egy szikrányi csillagfény
benned is lángol
Panasz
fátyolos égen
a néma messzeségben
süvölt a remény
5 hozzászólás
Kedves Panka!
Csodaszép haikuk!
S
Sokszor átmentem rajtuk.
Mindegyik nagyon tetszett.
Különösen a két utolsó.
Még mindig ehóznak bennem!
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Üi örültem jöttödnek!
újra itt.
A legjobban tetszett a többi csoda szép közül:
"fagyos a világ
egy szikrányi csillagfény
benned is lángol"
Szeretettel:sailor
Köszönöm Sailor!
Szeretettel: Panka
“fagyos a világ
egy szikrányi csillagfény
benned is lángol”
Mást is kiemelhettem volna, de leginkább ez fogott meg. Igen, mindannyiunkban van egy szikrányi csillagfény, csak nem biztos, hogy ezt közkinccsé tesszük. Lehet, hogy azért, mert nem gondoljuk, hogy bárkit is érdekel, vagy azért, mert már sokszor megtettük, de nem melegítette fel a fagyos világot. Ki tudja miért? – de a “ne szólj szám, nem fáj fejem” gyakorta visszatart bennünket a közléstől.
Szeretettel: Rita 🙂