Attilától – Önnek (engesztelő szép símogatás)

Tűrj, ahogy senki más nem tűrne,
ahogy könny és mosoly ráncba gyűrne
Isten arcán minket – úgy tűrj s légy jó patak:
szerelmes, csobogó csönddé mosó szavak

türelmével tűrj. Pillangót és visszacsapó ágat,
tövist, koszorút tűrj – ez is csak én vagyok.
Megszeretlek. Pedig ha érezlek, ha látlak:
én is csak tűröm a feléd mozduló pillanatot.

Tűrj alázattal, mint a vinnyogó gyermek
a pékség lelke előtt, ha illatban éhezik:
letérdepel hite a macskakőre,s kipityergett
jutalma épp olyan fájdalom után érkezik,

mint ahogy jössz Te, amíg tűrtem
én is magam, de már nem tűnik nehéznek
sem kő, sem üdv. Most én is csak elgyengülten
nyígok utánad: de tűrj. Tűrj meg magadnál, kérlek.

Tűrj meg szerelemmel,
ahogy csak Te tudsz megtűrni, Csöppem.
Miattad indultam egyszer,
s éreztesd velem, hogy nem hiába jöttem.